Siklóstól északnyugatra, Diósviszló, Ócsárd, és Garé között található.
Szava és környéke ősidők óta lakott település. Területén az újkőkorból, réz- és és bronzkorból származó leletek kerültek felszínre.
Az Árpád-kori települést az oklevelek 1290-ben említették először, Zawa alakban írva. A 13. század közepe körül a település Kórogyi Keled fia Gergely birtoka volt. 1290-ben birtoka harmadrészét Jolenthnek, Péc nemzetségbeli László feleségének adta át leánynegyed címén. 1296-ban Keled unokái osztozkodásakor a birtokot Philipus fiai kapták. 1320-ban Philipus fia Lőrinc tartozékaival együtt cserébe adta Szente-Mágócs nemzetségbeli Lubrech fia János baranyai ispánnak 1000 M. értékben. A török időkben sem néptelenedett el teljesen, csupán a Vaskapu-puszta nevű településrésze vált lakatlanná. Lakossága mindvégig magyar volt. 1542-ben a somogyvári apát birtokai közé sorolták. Szava falut a Batthyány család birtokai közt tartották számon.
A vezetékes víz és gáz, valamint a telefon, szélessávú internet és kábeltévé hálózat kiépült a községben.